dr. Gárdos Csaba: Vesebetegségtől az élődonoros átültetésig (1995-2016)

Kezdetek

1990-ben házasságot kötöttem Magyarország egyik legjobb vese szakorvosának – dr. Makó János tanár úr – leányával. Szándékosság és” célzott beházasodás” nem lehetett, hiszen a vese problémám 1995. június hónapban derült ki egy vérvétel alkalmával. Előzmény csak annyi volt, hogy igen hektikus munkahelyen – Pénzügyminisztérium – dolgoztam akkor közel 11 éve már, ahol stressz azért könnyedén termett. Rutinszerű vérnyomás ellenőrzéskor 150/90 körüli értéket mértek, ami alacsonynak nem mondható. Makó tanár úr a vérnyomás eredmény alapján egy vérvételt javasolt, amelyből a veseelégtelenség első jelei már látszottak.

 

Volt egy elgondolkodtató körülmény is, ami a családon belüli örökletességre mutatott rá. Édesanyám 1997. október 11-én halotti donoros veseátültetésben kapott új életet. A transzplantáció magyarországi akkori legügyesebb „sebészkeze”, prof. Perner Ferenc klinikaigazgató úr – kisebb csodaszerűen – 1 napot Magyarországon töltött két igen fontos nemzetközi konferencia között. Itthon létét házassági évfordulójának megünneplésére szánta volna, de helyette „szívesen” jött műteni. Nagyon hálás vagyok azért, hogy így cselekedett, mert édesanyám ezzel a vesével 19 évet élt, ami az átlagot jelentősen meghaladónak számít.

Folyamatosan jártam kontrolra eleinte Makó tanár úrhoz, majd a Transzplantációs Klinikára először dr. Remport Ádámhoz, később hosszú éveken keresztül Wágner László doktor úrhoz, aki mamám és jómagam kezelője is volt egyben. A klinikán időnként így „családi programként”el tudtam volna jobb ötletet is képzelni az anya és gyermek kapcsolat elmélyítésére.

A következő kép Wágner doktor úr ajtaján olvasható és jó iránymutatás szerveink életmentési lehetőségére.

Az 1995-ben mért 170-es kreatin érték az első 10 évben gyakorlatilag változatlan – nem jó, de stabil – szinten állt. A következő 2 évben – 2006-2007-ben – átlépte a 200-as szintet, amelyen 2012-ig tartott. Ebben az évben azonban – 17 évvel a veseelégtelenség felfedezése után – már 300 fölött volt az érték. A terápiákat természetesen hiba nélkül folytattam, sok folyadék, diéta, normál vérnyomás, de bizonyos családi betegségek, némi stressz rontották helyzetet. A szakembereknek nem volt ez meglepetés, sőt a figyelmemet is többször felhívták rá, de nem akartam szembesülni vele, nagyon gyors lett a romlás. Az utolsó 3 évben 380-as értékről 900 fölötti kreatinhoz sikerült eljutnom. A vesém 20 évig nagyon tisztességesen küzdött, ép sejtjei folyamatosan vették át a teljesítést az elhaltaktól, de ők is kezdtek kimerülni, így a végső felgyorsulás nem lehetett kérdéses.

A dialízis kezeléshez szükséges fisztula operációt csak 2015. október 7-én végeztük el a Transzplantációs Klinikán. A műtét sikeres volt – köszönhetően Szabó Joe doktor úr keze művének –, de mint a magyar foci válogatottnak, több gyakorlásra és időre lett volna szüksége ahhoz, hogy – szakkifejezéssel élve – „ surranjon „. Nekem inkább csak csordogált, de nem „surrant”. Most már tudom mi a „surranás”. Ha a párnám alá teszem a bal csuklómat úgy hallom, mintha folyamatosan viharos szél döngetné az ablakunkat. Kiválóan segíti ennek hallgatása azt, hogy egész éjszakánkat ébren tudjuk tölteni.

Szent Margit kórházi időszak

Nem volt más megoldás, mint a Margit kórház nephrológiai osztályához fordulni, ahol a hasi dialízis kiemelkedő szakmai színvonalon történik. 2015.október 30-án katétert implantáltak a hasamba és a dialízis kezelést már másnap elkezdték. Fontos volt sietni, mert kreatinom már 1000 fölött volt, nem lehetett továbbvárni a fisztula működésére. Sajnos erős csúszásban voltam, pedig közel 20 éve küzdök ezzel a betegséggel. Több mint két hét kórházi kezelés után elsajátítottam a hasi dialízis rejtelmeit, megtanultam kezelni a gépet és nagyon alapos képzést kaptam, miként lehet minimálisra szorítani a fertőzésveszélyt. A gép a méregtelenítést és az életben maradást biztosította. A Margit kórházi időszakban fantasztikus támogatást kaptam a szakápolóktól és az orvosoktól egyaránt. Utólag nem sajnálom, hogy hasi dialízis kezelést csináltam, kulturált kezelési módnak tartom. Igaz külföldre nem utazhattam, de a Balatonhoz igen, illetve az éjszakai kezelés után tökéletesen tudtam végezni az Államkincstárban stressz-mentesnek nem nevezhető feladataimat.

Rendkívüli esemény is történt itt a Margit kórházban, nevezetesen, hogy a katéter műtét utáni napon, 2015.október 31-én, egy kedves családi barátunk, Méhész Ottóné Éva meglátogatott. Éva belépve az ajtón csak ennyit mondott: „Nem hoztam semmit enni és inni neked, de tied az egyik vesém.”

Élődonoros transzplantáció

Éva családi barátunk, 63 éves, sok gyermek és unoka „tulajdonosa„, egy katolikus közösségbe járunk már több éve. Felajánlása sok tekintetben különleges, de többek között azért is csoda, mert az élődonoros átültetéseknél nagyarányú a rokoni kapocs és jóval ritkább a baráti viszony. Ez teljes mértékben érthető, hiszen óriási a döntés súlya. Először a véreinket kellett vizsgálni, hogy nem zárják-e ki egymást, majd röntgen, izotóp, CT, ultrahang, nőgyógyászat, fül-orr-gége és sok más egyéb követték egymást. Donoromat „pontosan” tájékoztattam, amikor azt jeleztem neki hogy 1-2 vérvétel lesz csak és már készen  is vagyunk. Javára legyen mondva, nem haragudott meg, csak az Etikai Bizottsági meghallgatáson jelezte, hogy az 1-2 vizsgálaton már néhány tízzel túl vagyunk. A bizottság tagjai előtt Éva csak egy bibliai idézetet említett János apostol leveléből, hogy miért is ajánlotta fel a szervét: „Senki nem szeret jobban,mint az,aki életét adja barátaiért”. Azt hiszem, ez meggyőző érv volt, mivel rövid volt a meghallgatásunk.

Ami szintén csodásnak minősíthető, hogy a 2015. évi szerv felajánlása után kezdődött a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság éve és a 2016. évi beültetés után nem sokkal ért véget. Ez jól magyarázza, hogy bár nyilván Éva fejében is megfordult, hogy jól cselekszik-e ezzel a felajánlással, normális-e ez a tett, miközben gyermekeinek és unokáinak még évtizedekig szükségük van rá. A döntését egyértelműen Isteni sugallatnak és az irgalmasság éve szerinti cselekedetnek minősítette.

Kórházi elhelyezésünk remek volt, 2 ágyas szobába kerültünk, éppen hogy Dunára néző nem volt. Az élő donoroknak ez is nagy előnye, hogy ebben a szobában végig egymásra tudnak figyelni, egymást támogatják, együtt vészelik át a nehéz és a csodás pillanatokat.

Az átültetési reggelén – 2016. október 25-én – érdekes esemény játszódott le, amikor Donor Éva Dormicumot kapott nyugtatónak és ettől gyakorlatilag elájult, mert soha életében nem szedett gyógyszereket. Vidáman érkeztem a fertőtlenítős fürdésből, de amikor Évára néztem, láttam, hogy az átültetésem véget ért, mielőtt elkezdődött volna. Természetesen a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően, Éva vérnyomása visszatért a normális keretbe, így indulhatott a műtőbe.

A nővérek is megálltak egy pillanatra, amikor Éva a „Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm, benned bízom, mert te vagy az Úr, már nincs mit félnem, mert bennem élsz” – éneket kezdte hangosan énekelni, majd végül ők is vele énekeltek. Erőteljesen szemüveg párásító esemény volt.

A műtéti team professzionális volt. A donor veséjét Piros doktor úr operálta ki, aki ezen a területen a legjobbnak tekinthető. A behelyezést Máthé Zoltán igazgató úr vitte végig, egészen a seb varrásáig. Későbbiekben minden vizsgálaton rácsodálkoztak a vizsgáló orvosok – nem tudván hogy ki operált –, milyen csodás és szép a seb és a varrat.

Donori követő tekintet

Köszönet dr. Máthé Zoltán igazgató úrnak

Az átültetés utáni első 6 nap nem pontosan egy wellness hétvége hangulatát hozta. A napi gyógyszer mennyiség 24 tabletta, enni már nem kell, hiszen ennyi a jóllakáshoz is elegendő. Éva folyamatosan fájdalmat érzett a kivett vese helyén, ami későbbiekben csökkent. A reggeli ébresztő 5 órakor lelkesítő, az ágyban egy-egy fordulás rémálom jellegű. A mellékhelység látogatása felért egy maratoni futással. Megfogadtuk a professzori intelmeket is, miszerint ha a belek mozogni kezdenek, akkor minden levegőt azonnal ki kell engedni, még akkor is, ha a római pápa tartózkodik a szobában. Ezt az eseményt egyszerűen pápalátogatásnak neveztük el.

A negatívumokat számtalan pozitív kompenzálta. Orvosaink naponta többször látogattak, jöttek este 8-kor, 10-kor, de hétvégén is rendszeresen meglátogattak minket, empatikusak és professzionálisak voltak. A kreatinin csökkenése 1300-ról 140-re stimuláló hatású volt, érezni lehetett a méreganyag távozását.

Éva – bár 5 nap után hazamehetett volna – 11 napig maradt, hogy engem támogasson. Senkit nem engedett a szobába, nehogy megfertőzzenek, jobban izgult vesém/veséje épségéért, mint én magam. Neki az volt a jó, amit én szerettem volna, képes volt a legbolondabb TV-s vetélkedőket is megnézni kedvemért.

Éva állandó donori bíztatása sokat segített a gyógyulásban. Ő állandóan pozitív volt, miközben veséjének kivétele nagyobb műtét, mint a beültetés. Nagyon jó dolog ismerni a donort és együtt küzdeni a felépülésért. Érdekes, hogy a vesét 63 évig ő hordozta és védelmezte testében, majd áthelyeződött hozzám és innentől az én életem indul tőle újra.

Számtalan üzenetet, támogatást, imát kapott Éva a barátaitól és kaptam jómagam is. Jól esett, hogy dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát úr, napi imaszándékként vitt az Úristen elé minket, de naponta olyanok is imádkoztak, akik nem vallásosak, mégis ezt tartották a legjárhatóbb útnak támogatásuk kifejezésére. Nagyon nagy lelki  segítség volt a család mint háttér, védőruhában , szájmaszkban jöttek már az első napoktól látogatni és” feljavították” az amúgy is színvonalas kórházi koszt minőségét is.

Aki megteheti és családjában, barátai között élő donorra lelhet, az próbáljon így eljárni, mert számtalan előnye van a halotti donoros átültetéssel szemben. Magyarországon igen alacsony az élődonoros átültetések aránya, amely sok okra vezethető vissza. Egy biztos, hogy sokkal több információra van szükség, előadásokra, jogos kérdésekre adott kielégítő válaszokra. Mi abszolút pozitívan tudunk erről a beavatkozásról nyilatkozni. Köszönet a donoromnak és orvosainknak, ápolóinknak érte.

Édesanyám halottból származó vesével élt 19 éven át és mindig szerette volna tudni, ki volt az illető, hogyan élt, de ezeket az információkat csak az élődonoros átültetés adja meg. Nagy előny, hogy a vese kivétele után 30 perc múlva már nálam dolgozik a szerv, melegen kerül át és azonnal indul, míg a halotti szerv sokat utazik és 12-16 óra is eltelik a beültetésig.

Utókezelésünk dr. Remport Ádám doktor úr vezetésével jól zajlik, 3 hónap elteltével donor Éva kreatinin szintje 100-ra ment vissza és lassan testi erejét is visszanyerte. Jelenleg 63 éves, de minimum 30 évre kell még felkészülni, mivel édesanyja 90 évesen balett mozdulatok végzésére képes. Nálam a vese becsületesen teljesít, a kreatinin beállt 150-160 körüli szintre.